Móra Ferenc: Aranykoporsó

Móra Ferenc történelmi regénye először 80 éve, 1932-ben jelent meg, majd ezek után még számos kiadásra méltatta több könyvkiadó is. A mű Caius Aurelius Valerius Diocletianus császár korába, a Kr. u. 3-4. század tetrarchiájába kalauzolja el az olvasót. A munka középpontjában a kereszténység áll. A szerzőnek köszönhetően képet kaphatunk a keresztények életének, vallási felfogásának korai szakaszából, küzdelmükről, melyet a beilleszkedésért, Istenük és vallásuk elismeréséért folytattak. Móra Ferenc azonban nemcsak egy oldalt mutat be, hiszen a római mitológiát, vallási hiedelmeket, babonákat is megismerteti az olvasókkal, valamint a korszak polgárainak hétköznapi életét, továbbá a hivatalos, császári udvarhoz kötődő ceremóniákat is megismerhetjük.

A közel 500 oldalas regényt a szerző hat könyvre, azon belül pedig negyven fejezetre osztotta. Mindegyik könyv más helyen játszódik: Antiochiában, Alexandriában, Bajaéban, Rómában, Nikomédiában, Salonában, és mindegyiket egy témának szenteli az író: az elsőt a politikának, a másodikat a hitnek, a harmadikat a szerelemnek, a negyediket a vérnek, az ötödiket a végzetnek, az utolsót pedig a vigasztalásnak. A cselekmények két szálon futnak, melyek azonban nem egymástól függetlenül vannak jelen a történet során, hanem folyamatosan átszövik egymást. A történet főszereplője Quintipor, aki a császár udvarában teljesít szolgálatot titkárként, de igazi származásáról mit sem tud. Ő ugyanis a császár fia, akiről még saját anyja is úgy tudja, hogy nem él. Diocletianus egy jóslat miatt az egész világgal elhitette, hogy gyermeke meghalt, hiszen a médium szerint csak úgy biztosíthatta fia számára az uralmat, ha nagykorúságáig titokban tartja a valóságot. Gyermekét hűséges emberére bízta, de még ő sem tudta, hogy valójában kit nevelt fel. Ugyanakkor az élet új forgatókönyvet írt, mivel Quintipor beleszeretett Galerius, a tetrarchia egyik uralkodójának lányába, Titanillába, ami aztán mindkettejük sorsát teljesen átírta, hiszen nem tudták, hogy rangjuk szerint is összetartozhattak.

Quintipor története adja a cselekmények egyik szálát, míg folyamatosan jelen van a másik szál is, a kereszténység és annak problémái. Móra úgy sorakoztatja fel a szereplőket, hogy legyen, aki a régi, mitologikus világ oldalára áll, és legyen, aki az új világot, a kereszténységet képviseli. Ma már talán nem is gondolnánk, mennyi áldozattal, küzdelemmel járt az, hogy az annyi ideig üldözött kereszténység az akkori világ leghatalmasabb államának, Rómának az uralkodó vallásává váljon. Az Aranykoporsónak hála az olvasóhoz közel kerül ez az időszak. Megismerhetjük az akkori emberek elképzeléseit, hiedelmeit is.

Bár Móra keveri a valóságot és az általa elképzelt elemeket, mégis egy olyan egyveleget hoz létre – legalábbis az emberek hétköznapjainak bemutatásánál –, amiről akár azt is képzelhetjük, hogy valóságosak is lehettek. Ugyanakkor a történet, melyet bemutat, valamint annak szereplői – leszámítva természetesen az uralkodóház tagjait –, csak az író képzeletének szülöttei. Móra Ferenc úgy alkotta meg szereplőit, hogy közben beleélte magát a korba, és hősei mind-mind egy külön típust képviselnek.

A mű azoknak is ajánlható, akik szeretnének egy letűnt kultúrát megismerni, mert a szerző biztonságosan mozog a témában, számtalan eredeti, latin és ógörög kifejezést is alkalmaz, tehát ismereteink bővítésére, műveltségünk elmélyítésére is alkalmas. Néhol nemcsak a rómaiak, hanem az egyiptomiak kultúrájába, isteneik világába is elkalauzolja az olvasót, de a csillagászat, jóslás, filozófia, matematika korabeli ideáit is bemutatja. Ráadásul a császár, Diocletianus néhány törvényét, tettét is valósághűen adja vissza.

Bár Móra Ferenc főként gyermekeknek írt – ezt a művét is a diákkönyvtár kötetei között tartják számon –, mégis úgy vélem, hogy ez a munkája ugyanúgy lebilincselheti a felnőtt közönséget, mint a kamaszkorúakat. A szerző sorai ugyanúgy elszórakoztathatják, mint elszomoríthatják az olvasót, részletes leírásai lehetőséget kínálnak a bemutatott korszak teljes átélésére. Bár már a mű elején sok, csak a regény egyes szereplőinek birtokában lévő információnak birtokába juthatunk, mégsem lehetünk abban biztosak, hogy az általunk elképzelt végkifejlet fog bekövetkezni. Ez a drámai regény igazán megható, mivel ugyanúgy bemutatja azt az igaz szerelmet, ami Quintipor és Titanilla között szövődik, mint a császár és a kereszténység ellen szőtt szervezkedéseket. A történet végén minden kiderül, minden a helyére kerül, bár bizonyos, hogy az olvasó nem ezt a véget szánja a szereplőknek, akik a mű végére biztosan közel kerülnek a szívéhez. Móra Ferenc munkáját Constantinus uralkodásával, vagyis a kereszténység győzelmével zárja. A történet végén az is kiderül, hogy kié lesz az aranykoporsó. Ez a történelmi regény nemcsak a régi értékeket, eszméket hozza közel a jelen kor olvasójához, de példát állít elé a hithez való ragaszkodás tekintetében is.

 

Nagy Dóra

 

Belépés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
14 + 6 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.