Koraújkori nemesi genealógia

Nagy Dóra

A genealógia fogalma és magyarországi története

A genealógia a történelem segédtudománya, mely az egyes családok, nemzetségek leszármazásával, történetével foglalkozik. A genealógia alkalmas egy település, terület, tájegység, megye, ország családjainak vagy csupán egyetlen családnak a bemutatására.

Az elmúlt két évszázadban nagy számban jelentek meg Magyarországon az egyes családok történetét feldolgozó munkák, melyek támpontot, mintát szolgáltathatnak a jelen kutatóinak is. Ezek a munkák a kutatásban felhasználható okmánytárakat, forrásokat is tartalmazhatnak. A 20. század elején elterjedt volt az egyes megyék vagy települések nemességének vizsgálata, de természetesen ugyanebben az időszakban a csak az egyes családok történetét bemutató munkák is születtek. Almanachjellegű kiadványok is napvilágot láttak. A genealógia magyarországi fejlődésében kiemelkedő szerepet töltött be a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, valamint az általuk 1883-tól kiadott Turul című folyóirat, de a „Nagy Iván” Családtörténeti Értesítő (1899­–1901) és a Geneológiai Füzetek (Kolozsvár, 1903–1912) is kiemelkedő jelentőségűek voltak.

A genealógia a két világháború között is jórészt a nemesi családok történetének kutatására korlátozódott, habár már történtek kísérletek más társadalmi csoportok és a zsidó családok feltérképezésére is. Ekkor jelentek meg Gerő József segédkönyvei is. Ebben az időszakban Szentpétery Imre volt az, aki igyekezett lépéseket tenni a polgár- és parasztcsaládok történetének kutatásáért.

Bár az 1940-es évektől a családtörténeti kutatások háttérbe szorultak, mégis jelentős ez az időszak, hiszen ekkor kerültek számos főúri és nemesi család iratai az egyes levéltárakba. Amikor rendezték ezeket a dokumentumokat, az anyagokhoz segédleteket készítettek, melyek szintén nagy segítséget nyújtanak akkor, amikor a kutató ezen családok vizsgálatába kezd. Ebben az időszakban lett a Magyar Országos Levéltár is gazdagabb egy nagyobb mennyiségű anyakönyvi mikrofilmmásolattal.

Az 1970-es években a genealógia ismét előtérbe került, ekkor már a parasztság és polgárság kutatásának igénye is aktívabban megjelent − természetesen a nemesség mellett −, valamint a kutatás korszaka is kibővült: a középkor mellé az újkor és már a 20. század is csatlakozott. 1983-ban a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság is újraalakult. Az 1980-as években ismét beindult a genealógiai munkák kiadása. Mint minden korszakban, úgy a ’80-as, ’90-es években is megfigyelhető volt azoknak a genealógiai munkáknak a nagy száma, melyben az adott család egy-két tagja tett kísérletet arra, hogy famíliája történetét megírja.

A genealógia minden korban fontos tudomány volt, hiszen az embereket már az ősi időkben is foglalkoztatta, honnan és kitől származtak. Mai világunkban mindenképpen reneszánszát éli a genealógia – gondoljunk csak a családkutatással foglalkozó cégek, internetes oldalak nagy számára, valamint az elmúlt tíz évben és az azóta is folyamatosan megjelenő kötetekre, melyek között egyre gyakrabban találhatunk laikusok tollából származó írásokat. A nagy mennyiségű családtörténeti munka elkészítését mindenképpen segítheti, hogy a 21. században egyre könnyebbé válik a kutatás, hiszen az internet segítségével számos adatbázis akár az otthonunkból is elérhető.

A forrásadottságok miatt mindenképpen a nemesi családok kutatása javasolható, ezért ez a felhasználói segédanyag a koraújkori nemesi famíliák kutatását igyekszik megkönnyíteni, az arra vonatkozó forrásokat és szakirodalmakat feltüntetni. A családtörténeti kutatásokhoz átfogó képet nyújt Berkes József, a Magyar Országos Levéltár VIII. főosztálya főosztályvezető-helyettesének 1999-ben készült tájékoztatója. Mivel a munka megjelenése óta számos adatbázist digitalizáltak, a genealógiai kutatást egy szűk körre – a koraújkori nemesi családok vizsgálatára szorítva – más szemszögből is meg kell vizsgálni. A felhasználói segédanyag célja a hagyományos kutatási módszerek mellett a digitális kutatási lehetőségek bemutatásai is. Ma, a digitalizálás világában lényegesen könnyebb dolga van a kutatónak, mint akár 10-20 évvel ezelőtt. A magyarországi levéltárak évek óta azon fáradoznak, hogy megkönnyítsék a kutatást digitális adatbázisok, fondjegyzékek elérhetővé tételével, ráadásul az Arcanum Kiadó gondozásában számos CD-ROM és DVD-ROMis napvilágot látott könyvek, levéltárak anyagaival, melyek a magyarországi levéltárak kutatótermeinek többségében szabadon használhatóak, de akár kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatóak.

A kutatás menete

A vizsgálódások megkezdése előtt – amennyiben időnk engedi – mindenképpen hasznos családtörténeti munkákat forgatni, hiszen ezek révén megismerkedhetünk a kutatások módszertanával, ötleteket meríthetünk saját kutatásunkra nézve. A genealógiai kutatás megkezdése előtt fontos tudni, hogy a kutatás akár évekig is eltarthat, és nem biztos, hogy teljes sikert fog hozni, hiszen a zivataros évszázadokban számos irat elveszett vagy megsemmisült, ráadásul elődeink nem ugyanazokat az iratokat tekintették megőrzendőnek, melyeket mi, így pl. magánlevelezések általában csak a főúri családoktól maradtak ránk. Természetesen minden ember és minden család más és más, így a kezdetben talált anyagok határozzák meg a kutatás további irányát. A kutatás elkezdése függ attól, hogy melyik korszakban kívánjuk magát a kutatást megkezdeni, hiszen ha csupán 100 évre szeretne mondjuk saját családja történetében visszatekinteni, hagyatkozhat a közvetlen rokonok elbeszélésére, az általuk közölt adatokra. Ezután a levéltárakban lehetősége van születési, halotti és házassági anyakönyvek, végrendeletek, hagyatéki jegyzőkönyvek, népszámlálási adatok kutatására, ezután pedig a megszerzett információk szakirodalmi kiegészítésére.

Abban az esetben azonban, ha valaki közép- vagy koraújkori nemesi családok történetével kíván foglalkozni, természetesen másképpen kell munkájához látnia, hiszen az állami anyakönyvezés 1895-től került bevezetésre, az első népszámlálást pedig II. József utasítására 1784-87 között hajtották végre, így ezek adatai a koraújkori nemesi családok kutatásában nem használhatóak fel. A koraújkori famíliákra vonatkozó kutatásokat az esetek többségében az indítja el, hogy a kutató korábbi vizsgálódásai során egy érdekes személyre vagy családra bukkan. Tehát az első információ, amivel a kutató általában rendelkezik, legalább a család egyik tagjának neve – persze ennél szerencsésebb eset is fennállhat, pl. ha valaki saját családja történetét szeretné megismerni, akár oklevelek birtokában is lehet. Célszerű a kutatást a szakirodalom tanulmányozásával kezdeni, főként Kempelen Béla és Nagy Iván nemes családokra vonatkozó munkáival, hiszen – amennyiben szerencsénk van – már ezekben a kötetekben is megtalálhatjuk a vizsgálandó família családfáját, valamint számos genealógiai adatot. Ezeket a köteteket már CD-ROM-on is használhatjuk.

Forrás: http://arcanum.hu/kiadvanyok/csaladtortenet_heraldika/magyarorszag_csaladai.html

Forrás: http://www.arcanum.hu/kiadvanyaink/osszes/?id=MNCS

Amikor a koraújkori családot kutató személy már rendelkezik legalább az első néhány névvel, adattal, a legjobb, amit tehet, hogy ellátogat a Levéltári Portálra, ahol a Királyi Könyvek, valamint az Illésy-gyűjtemény – ami családtörténeti cédulák számítógépes változatát tartalmazza  – adatbázisában rákereshet az általa ismert információkra, de ezeket a gyűjteményeket CD-, illetve DVD-lemezen is használhatja. A Királyi Könyvek 1527–1848-ig 67 kötetben tartalmaznak birtok-, jog-, rang-, cím- és privilégiumadományozásokat személyek, valamint települések, megyék, testületek részére. A Királyi Könyvekbe kerültek be a fogalmazványok, melyekről később a díszes oklevelet is kiállították, így tehát minden olyan oklevél, melyet a magyar királyok ez alatt azidőszak alatt kiadtak, megtalálható a Királyi Könyvekben is. Amennyiben a keresés eredményes, a kutató az eredeti iratok szövegét is elérheti, így tehát lehetősége nyílik minden olyan helyről, ahol internet elérési lehetőség áll rendelkezésreelemezni az oklevelet, de a levéltári jelzet feltüntetésének köszönhetően akár személyesen is megtekintheti azokat a levéltárban. Fontos azonban tudni, hogy ezek az oklevelek latin nyelven íródtak. A kutatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű lehet, hogy Magyarországon pontosan a koraújkorban terjedt el az armális, a címeres nemeslevél adományozása, melyről a Királyi Könyvekben könnyedén találhatunk adatot, ugyanakkor mindenképpen utána kell annak járni, hogy az ajándékozott nemesség egy éven belül valóban ki lett-e hirdetve azon a településen, ahol a személy honos volt, hiszen csak ebben az esetben tekinthető hitelesnek. A magyarországi címerekről is készült számos kiadvány, így ezekben megkereshetőek az egyes családok címerei. Bár a címerek vizsgálatával a történelem egy másik segédtudománya, a heraldika foglalkozik, akár a genealógiai munka is tartalmazhat egy rövid címerelemzést. A nemeslevél nemcsak az adományozás dátumára, a címer képére és leírására tekinthető kiváló forrásnak. Az armálison ugyanis feltüntették, hogy az adományozott személy miért kapta a nemességet, továbbá – amennyiben volt neki – felesége, gyermekei, testvérei nevét is, hiszen a nemesség őket is illette.

Girithy András címere és nemesi levele
Forrás: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, XV. 24. 22.

Miután Nagy Iván és Kempelen Béla munkáiból, valamint a Királyi Könyvekből számos információ birtokába jutott a kutató, mindenképpen érdemes a szakirodalom további részét átböngészni, vagyis minden olyan kötetet, mely az adott korszak történelmével foglalkozik – kiemelkedően fontos ez akkor, ha olyan családot kutat valaki, amelynek tagjai országos tisztségeket töltöttek be. Érdemes levéltári évkönyveket, történelmi folyóiratokat is megvizsgálni, könyvtárak oldalait és adatbázisait böngészni. Mivel a genealógia rendkívül szoros kapcsolatban áll a helytörténettel, természetesen ezeket a műveket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor, ha valaki igényes munkát akar megalkotni, meg akarja ismerni a valódi történelmet, nem hagyhatja ki a korabeli történelmi források vizsgálatát. A kortárs krónikaírók művei, a nemesemberek naplói kiemelkedő forrásértékkel bírnak a koraújkorra vonatkozóan, melyekben igazán érdekes információkra is bukkanhat az, aki időt szán a tanulmányozásukra. A koraújkor történetíróinak műveit a nagyobb megyei levéltárakban, könyvtárakban forgathatja a kutató, de nagyszázalékukat már a Magyar Elektronikus Könyvtárban, valamint a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának digitális könyvtárában, a KlimoTheca-ban is elérheti. Ebben az esetben is igaz, hogy az elektronikus használat során természetesen a keresés is könnyebb. Forrásként használhatóak még a szintén levéltárakban őrzött összeírások, pl. a Levéltári Portálon használható Urbaria et Conscriptiones, ami a 16–19. századra vonatkozóan tartalmaz úrbéri és egyéb összeírásokat, jegyzőkönyveket, különböző megyei és városi iratokat. A magyarországi levéltárakban külön őrzik az egyes családokra vonatkozó iratanyagokat, családi levéltárakat. Ezekről – az általában már a levéltárak oldalain elérhetővé tett – fondjegyzékekből is tájékozódhatunk.

A kutatás lezárása

Amikor már kellő anyag áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy munkánkat megírjuk, célszerű leszármazási táblákat, családfákat készítenünk. A leszármazási táblák egy személy vagy egy házaspár leszármazottjait mutatják be, felülről lefelé haladva, míg a családfák az őstől indulnak és alulról felfelé, levelekként ábrázolják az utódokat. A megszerzett adatok birtokában különféle családfák, leszármazási táblák megrajzolására van lehetőség, ezekhez érdemes a számtalan, interneten található program segítségül hívása. Az alábbiakban megtekinthető néhány példa a család tagjainak ábrázolására.

A Báthory család leszármazási táblája

Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/kepek/bathory-csaladfa.png

A Choron család leszármazási táblája

Forrás: http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2011/06/damjanovics-bence-egy-...

A Rákóczi család családfája

Forrás: http://elismondom.wordpress.com/2010/11/02/utazas-az-eszaki-kozephegysegben-10-varakrol-mesel-a-tortenelem/

Amennyiben a családtörténeti kutatás gazdasági adatokat is a felszínre hoz, érdemes a vizsgálódásokat a családi birtokokra is kiterjeszteni, mivel újabb adatokkal gazdagíthatja a már meglévő anyagot, és a birtokok alapján térkép is készíthető. Természetesen ezek nélkül is kiváló genealógiai munka készíthető. Olyan családok esetében, melyeknek országos tisztségeket betöltő tagjai is voltak, a tisztségeket bemutató táblázat is megalkotható. Természetesen ábrák nélkül is lehet értékes munkát alkotni, ugyanakkor mindenképpen hozzájárulnak a genealógiai munka színesítéséhez.

Bár az internetes kutatás energiát és időt spórol meg a kutatónak, mégis érdemes ellátogatni a könyvtárakba, levéltárakba, hiszen előfordulhat, hogy a kutató figyelmét elkerüli egy-egy felhasználható anyag, így például bírósági jegyzőkönyvek, melyről a tapasztalt levéltáros bizonyosan tájékoztatná. Ráadásul a levéltárakban őrzött anyagoknak csupán kis mennyiségét digitalizálták, tehát egy teljes család vagy személy története csak speciális esetben rekonstruálható csupán az internetes lehetőségek felhasználásával. Az intézményekben a kutatónak arra is lehetősége nyílik, hogy személyesen megtekintse a dokumentumokat, és ez olyan élmény, ami semmivel nem pótolható.

Bárki, aki genealógiai kutatásokba kezd – legyen szó akár saját családjáról, akár egy történelmi famíliáról –, a köz javát is szolgálja, hiszen a talán már elfeledett vagy még nem kutatott dokumentumok felhasználása olyan eredményeket hozhat, amelyek a magyar történelem gazdagításához is hozzájárulnak.
 

Felhasznált és ajánlott irodalom

Szakirodalom

  • Alapi Gyula: Komárom vármegye nemes családai. Komárom, 1911.
  • Baán Kálmán: A Bikcsej nemzetségbeli Bicskei Bitskey család története. Budapest, 1944.
  • Baán Kálmán: A bulyi és jékei Jékey család története. Budapest, 1944.
  • Baán Kálmán: Magyar családtörténeti és címertani irodalom. Budapest, 1984.
  • Bánó Attila: Régi magyar családok, mai sorsok. Budapest, 2000.
  • Basics Beatrix: Betlér és Krasznahorka : az Andrássyak világa : egy arisztokrata család története és hagyatéka. Budapest, 2005.
  • Bene János (szerk.):A Mikeczek. Budapest, 2005.
  • Benkó Imre: Nemes családok Nagykörösön 1848 előtt: leszármazási táblákkal és czímerekkel. Nagykőrös, 1908.
  • Berkes József: Tájékoztató családtörténeti kutatásokhoz. 1999. http://www.mol.gov.hu/bal_menusor/hasznalat/oktatas/mindenkinek/csaladfakutatas/csaladtorteneti_kutatasok.html
  • Bertényi Iván: Kis magyar címertan. Budapest, 1983.
  • Bertényi Iván: (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 2006.
  • Bilkei Gorzó Bertalan: Szatmár vármegye nemes családai.  Nagykároly, 1910.
  • Bodon Gabriella: A Bodon család ezeréves története. Putnok, 2004.
  • Borsa Iván – Bottló Béla – Ila Bálint: Történeti segédtudományi alapismeretek. Budapest, 1963.
  • Csapó György: A tagyosi Csapó család története. Budapest, 1985.
  • Donadello, Claude André Cseh Géza – Pozsonyi József: A muraszombati, szécsiszigeti és szapári Szapáry család története. Debrecen, 2007.
  • Esterházy János: Az Esterházy család és oldalágainak története. I–II.. Budapest, 1901.
  • Farkas Tamás: Régi magyar családnevek névvégmutató szótára: XIV–XVII. század. Budapest, 2009.
  • Fejérpataky László: Magyar czímeres emlékek. Budapest, 1901–1902.
  • Fukári Valéria: Felső-Magyarországi főúri családok: A Zayak és rokonaik, 16–19. század. Pozsony, 2008.
  • Gaál Imre: A Gömör vármegyei tornallyai Tornallyay család, 1130–2000. Budapest, 1999.
  • Garami Erzsébet: A jerikói rózsa: család, történet, négy nemzedék. Budapest, 2001.
  • Gerő József: A magyar királyi belügyminiszter által igazolt nemesek 1867–1937. Budapest, 1938.
  • Gerő József: A királyi könyvek: az I. Ferenc József és IV. Károly által 1867-től 1918-ig adományozott nemességek, főnemességek, előnevek és címerek jegyzéke. Budapest, 1940.
  • Herpay Gábor: Nemes családok hajdúvármegyében. Debrecen, 1926.
  • Horvát István: Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről figyelem gerjesztésűl. Budapest, 1820.
  • Hunyady László – Ament Andor: Családtörténet kutatás: zsebkönyv: felhívás és toborzó, megvalósítható javaslatok, adatgyűjtemény, genealógia a gyakorlatban, családfakutatás, világháló, internet lehetőségei. Budapest, 2004.
  • Jósa Miklós – Ulrich Attila: A németszőgyéni és bánházi Jósa család története. Debrecen, 2005.
  • Kállai István (szerk.): A történelem segédtudományai. Budapest, 1986.
  • Kászonyi Richárd: A nagykászonyi Kászonyi család története. Makó, 2010.
  • Kázmér Miklós: Régi magyar családnevek szótára XIV–XVII. század. Budapest, 1993.
  • Kempelen Béla: A nemesség: útmutató az összes nemességi ügyekben: genealogiai és heraldikai kézikönyv. Budapest, 1907.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I–XI. Budapest, 1911–1932.
  • Kempelen Béla: Magyar nemesi családkönyv. Budapest, 1927.
  • Kempelen Béla: Magyar főrangú családok. Budapest, 1931.
  • Kempelen Béla: Családkönyv. Budapest, 1940.
  • Kisfaludy László: A kisfaludi Kisfaludy család története. Régi magyar családok 2. Debrecen, 2004.
  • Kosáry Domokos: Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába. Budapest, 2000.
  • Nagy Ferenc (szerk.): Szabolcs-Szatmár-Beregi Levéltári Évkönyv XVII. Nyíregyháza, 2006.
  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal, I–XII. Reprint kiadás. Budapest,Nyulásziné Straub Éva: A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti címereslevelek jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1981 [!1982].
  • Ölyvedi Vad Imre: Nemességi könyv. Szeged, 1910.
  • Palatinus József: Békés vármegyei nemes családok története. Budapest, 1909.
  • Palatinus József: Vas vármegyei nemes családok története.  Szombathely, 1911.
  • Pálmay József: Udvarhely vármegye nemes családai. Reprint kiadás. Budapest, 1999.
  • Papp Klára:"Esze, kardja, s házassága után boldogul az ember": tanulmányok a Csáky család 17–19. századi történetéből. Debrecen, 2006.
  • Pozsonyi Zoltán: A Felsővályi Vincze család története: karrierek és konfliktusok egy nagykun família életében, 1745–1867. Budapest, 2010.
  • Pozsonyi József: A semsei Semsey család története. Debrecen, 2002.
  • Szálkai Tamás: Armálisok és armalisták a kora újkori Biharban: a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár egyéni címeres nemeslevelei (1535–1811) és nemesi iratai alapján: egyetemi doktori (PhD) értekezés. Debrecen, 2010.
  • Szálkai Tamás: Iratok és armalisták: műveltség és mentalitás a bihari nemességigazolások dokumentumaiban. Debrecen, 2010.
  • Száva Tibor–Sándor: A csíkszépvízi Száva-család: erdélyi családtörténet 1640–1995. Csíkszereda, 2000.
  • Szentpétery Imre: A nagykállói Kállay-család levéltára (az oklevelek és egyéb iratok kivonatai). Budapest, 1943.
  • Szentpétery Imre: Adalékok a parasztcsaládok leszármazása és története kutatásának módszertanához. Budapest, 1948.
  • Id. Szinnyei József – Fejérpataky László: Magyar Nemzetségi Zsebkönyv. Budapest, 1888–1905.
  • Szirmay Gábor: Az ugocsai szirmai Szirmay család története. Debrecen, 2007.
  • Szirmay Gábor: A szirmai és szirmabesenyői Szirmay család története. Debrecen, 2010.
  • Szirmay Gábor: Halotti kultusz a 17. századtól napjainkig egy magyar nemesi családban. Debrecen, 2010.
  • Szitha Mária: Egy családtörténet lapjai. Nyíregyháza, 1999–2000.
  • Szluha Márton: Felvidéki családok. Budapest, 2006.
  • Szluha Márton: Nyitra vármegye nemes családjai. Budapest, 2003.
  • Szluha Márton: Bács-Bodrog vármegye nemes családjai. Budapest, 2002.
  • Szluha Márton: Liptó vármegye nemes családjai. Budapest, 2000.
  • Ulrich Attila – Pozsonyi József: A jobaházi Döry család története. Debrecen, 2009.

Források

  • Barabás Samu-Thallóczy Lajos: A Blagay-család oklevéltára: bevezető tanulmánnyal a család történetéhez. Budapest, 1897.
  • Esterházy János:Az Eszterházy család és oldalágainak leírásához tartozó oklevéltár. Budapest, 1901.
  • Forgách Ferenc: Ghymesi Forgách Ferencz nagyváradi püspök magyar historiája: 1540–1572. Budapest, 1866.
  • Kulcsár Péter (szerk.): Humanista történetírók. Antológia. Budapest, 1977.
  • Magyar országgyűlési emlékek: történeti bevezetésekkel = Monumenta comitialia Regni Hungariae. Budapest, 1874–1917.
  • Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI–XVIII. századokból. Budapest, 1881–1894.
  • Simonyi Ernő: Magyar történelmi okmánytár, londoni könyv- és levéltárakból. Budapest, 1859–1875.
  • Thallóczy Lajos (szerk.): Török-magyar oklevéltár: 1533–1789. Budapest, 1914.

Folyóiratok

  • Századok (1867–        )
  • Történelmi Tár (1878–1911)
  • Nagy Iván: Családtörténeti értesítő czímerekkel és leszármazási táblákkal. I–III. évf. Budapest, 1899–1901.
  • Genealógiai füzetek. Családtörténeti folyóirat czímerekkel és leszármazási táblákkal. Szerk.: Sándor Imre és Sebestyén József. I–XII. évf. Kolozsvár, 1908–1914.
  • Daróczy Zoltán (szerk.):  Nemesi évkönyv. I–XIII., 1923–1935.
  • Magyar családtörténeti szemle (1935–1944)
  • Fons (1994–    )

Internetes oldalak

CD-ROM-ok, DVD-ROM-ok

  • Nagy Iván: Magyarország nemes családai. Arcanum CD-ROM, Budapest, 1999.
  • Illésy gyűjtemény. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2001.
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2001.
  • Siebmacher: Wappenbuch – Nagy címereskönyv. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2002.
  • Arcanum DVD könyvtár IV. — Családtörténet, heraldika, honismeret, Budapest 2003.
  • A Magyar Országos Levéltár címeres levelei. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2003.
  • Turul (1883–1950). Arcanum CD-ROM, Budapest, 2004.
  • Urbaria et Conscriptiones. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2004.
  • Zala megye archontológiai és genealógiai adattára. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2004.
  • Vármegyék nemes családai – Szluha Márton. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2005.
  • Fons 1994–2004. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2005.
  • Libri regii – Királyi Könyvek. Arcanum DVD-ROM, Budapest, 2006.
  • Felvidéki nemes családok I–II. – Szluha Márton. Arcanum CD-ROM, Budapest, 2007.
  • Századok. A Magyar Történelmi Társulat Közlönye 1867–2006. Arcanum DVD-ROM, Budapest, 2007.
  • 16–18. századi vármegyei jegyzőkönyvek regesztái. Arcanum DVD-ROM, Budapest, 2009.

Belépés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
2 + 4 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.