Nagy Dóra
A genealógia fogalma és magyarországi története
A genealógia a történelem segédtudománya, mely az egyes családok, nemzetségek leszármazásával, történetével foglalkozik. A genealógia alkalmas egy település, terület, tájegység, megye, ország családjainak vagy csupán egyetlen családnak a bemutatására.
Az elmúlt két évszázadban nagy számban jelentek meg Magyarországon az egyes családok történetét feldolgozó munkák, melyek támpontot, mintát szolgáltathatnak a jelen kutatóinak is. Ezek a munkák a kutatásban felhasználható okmánytárakat, forrásokat is tartalmazhatnak. A 20. század elején elterjedt volt az egyes megyék vagy települések nemességének vizsgálata, de természetesen ugyanebben az időszakban a csak az egyes családok történetét bemutató munkák is születtek. Almanachjellegű kiadványok is napvilágot láttak. A genealógia magyarországi fejlődésében kiemelkedő szerepet töltött be a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, valamint az általuk 1883-tól kiadott Turul című folyóirat, de a „Nagy Iván” Családtörténeti Értesítő (1899–1901) és a Geneológiai Füzetek (Kolozsvár, 1903–1912) is kiemelkedő jelentőségűek voltak.
A genealógia a két világháború között is jórészt a nemesi családok történetének kutatására korlátozódott, habár már történtek kísérletek más társadalmi csoportok és a zsidó családok feltérképezésére is. Ekkor jelentek meg Gerő József segédkönyvei is. Ebben az időszakban Szentpétery Imre volt az, aki igyekezett lépéseket tenni a polgár- és parasztcsaládok történetének kutatásáért.
Bár az 1940-es évektől a családtörténeti kutatások háttérbe szorultak, mégis jelentős ez az időszak, hiszen ekkor kerültek számos főúri és nemesi család iratai az egyes levéltárakba. Amikor rendezték ezeket a dokumentumokat, az anyagokhoz segédleteket készítettek, melyek szintén nagy segítséget nyújtanak akkor, amikor a kutató ezen családok vizsgálatába kezd. Ebben az időszakban lett a Magyar Országos Levéltár is gazdagabb egy nagyobb mennyiségű anyakönyvi mikrofilmmásolattal.
Az 1970-es években a genealógia ismét előtérbe került, ekkor már a parasztság és polgárság kutatásának igénye is aktívabban megjelent − természetesen a nemesség mellett −, valamint a kutatás korszaka is kibővült: a középkor mellé az újkor és már a 20. század is csatlakozott. 1983-ban a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság is újraalakult. Az 1980-as években ismét beindult a genealógiai munkák kiadása. Mint minden korszakban, úgy a ’80-as, ’90-es években is megfigyelhető volt azoknak a genealógiai munkáknak a nagy száma, melyben az adott család egy-két tagja tett kísérletet arra, hogy famíliája történetét megírja.
A genealógia minden korban fontos tudomány volt, hiszen az embereket már az ősi időkben is foglalkoztatta, honnan és kitől származtak. Mai világunkban mindenképpen reneszánszát éli a genealógia – gondoljunk csak a családkutatással foglalkozó cégek, internetes oldalak nagy számára, valamint az elmúlt tíz évben és az azóta is folyamatosan megjelenő kötetekre, melyek között egyre gyakrabban találhatunk laikusok tollából származó írásokat. A nagy mennyiségű családtörténeti munka elkészítését mindenképpen segítheti, hogy a 21. században egyre könnyebbé válik a kutatás, hiszen az internet segítségével számos adatbázis akár az otthonunkból is elérhető.
A forrásadottságok miatt mindenképpen a nemesi családok kutatása javasolható, ezért ez a felhasználói segédanyag a koraújkori nemesi famíliák kutatását igyekszik megkönnyíteni, az arra vonatkozó forrásokat és szakirodalmakat feltüntetni. A családtörténeti kutatásokhoz átfogó képet nyújt Berkes József, a Magyar Országos Levéltár VIII. főosztálya főosztályvezető-helyettesének 1999-ben készült tájékoztatója. Mivel a munka megjelenése óta számos adatbázist digitalizáltak, a genealógiai kutatást egy szűk körre – a koraújkori nemesi családok vizsgálatára szorítva – más szemszögből is meg kell vizsgálni. A felhasználói segédanyag célja a hagyományos kutatási módszerek mellett a digitális kutatási lehetőségek bemutatásai is. Ma, a digitalizálás világában lényegesen könnyebb dolga van a kutatónak, mint akár 10-20 évvel ezelőtt. A magyarországi levéltárak évek óta azon fáradoznak, hogy megkönnyítsék a kutatást digitális adatbázisok, fondjegyzékek elérhetővé tételével, ráadásul az Arcanum Kiadó gondozásában számos CD-ROM és DVD-ROMis napvilágot látott könyvek, levéltárak anyagaival, melyek a magyarországi levéltárak kutatótermeinek többségében szabadon használhatóak, de akár kereskedelmi forgalomban is megvásárolhatóak.
A kutatás menete
A vizsgálódások megkezdése előtt – amennyiben időnk engedi – mindenképpen hasznos családtörténeti munkákat forgatni, hiszen ezek révén megismerkedhetünk a kutatások módszertanával, ötleteket meríthetünk saját kutatásunkra nézve. A genealógiai kutatás megkezdése előtt fontos tudni, hogy a kutatás akár évekig is eltarthat, és nem biztos, hogy teljes sikert fog hozni, hiszen a zivataros évszázadokban számos irat elveszett vagy megsemmisült, ráadásul elődeink nem ugyanazokat az iratokat tekintették megőrzendőnek, melyeket mi, így pl. magánlevelezések általában csak a főúri családoktól maradtak ránk. Természetesen minden ember és minden család más és más, így a kezdetben talált anyagok határozzák meg a kutatás további irányát. A kutatás elkezdése függ attól, hogy melyik korszakban kívánjuk magát a kutatást megkezdeni, hiszen ha csupán 100 évre szeretne mondjuk saját családja történetében visszatekinteni, hagyatkozhat a közvetlen rokonok elbeszélésére, az általuk közölt adatokra. Ezután a levéltárakban lehetősége van születési, halotti és házassági anyakönyvek, végrendeletek, hagyatéki jegyzőkönyvek, népszámlálási adatok kutatására, ezután pedig a megszerzett információk szakirodalmi kiegészítésére.
Abban az esetben azonban, ha valaki közép- vagy koraújkori nemesi családok történetével kíván foglalkozni, természetesen másképpen kell munkájához látnia, hiszen az állami anyakönyvezés 1895-től került bevezetésre, az első népszámlálást pedig II. József utasítására 1784-87 között hajtották végre, így ezek adatai a koraújkori nemesi családok kutatásában nem használhatóak fel. A koraújkori famíliákra vonatkozó kutatásokat az esetek többségében az indítja el, hogy a kutató korábbi vizsgálódásai során egy érdekes személyre vagy családra bukkan. Tehát az első információ, amivel a kutató általában rendelkezik, legalább a család egyik tagjának neve – persze ennél szerencsésebb eset is fennállhat, pl. ha valaki saját családja történetét szeretné megismerni, akár oklevelek birtokában is lehet. Célszerű a kutatást a szakirodalom tanulmányozásával kezdeni, főként Kempelen Béla és Nagy Iván nemes családokra vonatkozó munkáival, hiszen – amennyiben szerencsénk van – már ezekben a kötetekben is megtalálhatjuk a vizsgálandó família családfáját, valamint számos genealógiai adatot. Ezeket a köteteket már CD-ROM-on is használhatjuk.
Forrás: http://arcanum.hu/kiadvanyok/csaladtortenet_heraldika/magyarorszag_csaladai.html
Forrás: http://www.arcanum.hu/kiadvanyaink/osszes/?id=MNCS
Amikor a koraújkori családot kutató személy már rendelkezik legalább az első néhány névvel, adattal, a legjobb, amit tehet, hogy ellátogat a Levéltári Portálra, ahol a Királyi Könyvek, valamint az Illésy-gyűjtemény – ami családtörténeti cédulák számítógépes változatát tartalmazza – adatbázisában rákereshet az általa ismert információkra, de ezeket a gyűjteményeket CD-, illetve DVD-lemezen is használhatja. A Királyi Könyvek 1527–1848-ig 67 kötetben tartalmaznak birtok-, jog-, rang-, cím- és privilégiumadományozásokat személyek, valamint települések, megyék, testületek részére. A Királyi Könyvekbe kerültek be a fogalmazványok, melyekről később a díszes oklevelet is kiállították, így tehát minden olyan oklevél, melyet a magyar királyok ez alatt azidőszak alatt kiadtak, megtalálható a Királyi Könyvekben is. Amennyiben a keresés eredményes, a kutató az eredeti iratok szövegét is elérheti, így tehát lehetősége nyílik minden olyan helyről, ahol internet elérési lehetőség áll rendelkezésreelemezni az oklevelet, de a levéltári jelzet feltüntetésének köszönhetően akár személyesen is megtekintheti azokat a levéltárban. Fontos azonban tudni, hogy ezek az oklevelek latin nyelven íródtak. A kutatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű lehet, hogy Magyarországon pontosan a koraújkorban terjedt el az armális, a címeres nemeslevél adományozása, melyről a Királyi Könyvekben könnyedén találhatunk adatot, ugyanakkor mindenképpen utána kell annak járni, hogy az ajándékozott nemesség egy éven belül valóban ki lett-e hirdetve azon a településen, ahol a személy honos volt, hiszen csak ebben az esetben tekinthető hitelesnek. A magyarországi címerekről is készült számos kiadvány, így ezekben megkereshetőek az egyes családok címerei. Bár a címerek vizsgálatával a történelem egy másik segédtudománya, a heraldika foglalkozik, akár a genealógiai munka is tartalmazhat egy rövid címerelemzést. A nemeslevél nemcsak az adományozás dátumára, a címer képére és leírására tekinthető kiváló forrásnak. Az armálison ugyanis feltüntették, hogy az adományozott személy miért kapta a nemességet, továbbá – amennyiben volt neki – felesége, gyermekei, testvérei nevét is, hiszen a nemesség őket is illette.
Girithy András címere és nemesi levele
Forrás: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár, XV. 24. 22.
Miután Nagy Iván és Kempelen Béla munkáiból, valamint a Királyi Könyvekből számos információ birtokába jutott a kutató, mindenképpen érdemes a szakirodalom további részét átböngészni, vagyis minden olyan kötetet, mely az adott korszak történelmével foglalkozik – kiemelkedően fontos ez akkor, ha olyan családot kutat valaki, amelynek tagjai országos tisztségeket töltöttek be. Érdemes levéltári évkönyveket, történelmi folyóiratokat is megvizsgálni, könyvtárak oldalait és adatbázisait böngészni. Mivel a genealógia rendkívül szoros kapcsolatban áll a helytörténettel, természetesen ezeket a műveket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ugyanakkor, ha valaki igényes munkát akar megalkotni, meg akarja ismerni a valódi történelmet, nem hagyhatja ki a korabeli történelmi források vizsgálatát. A kortárs krónikaírók művei, a nemesemberek naplói kiemelkedő forrásértékkel bírnak a koraújkorra vonatkozóan, melyekben igazán érdekes információkra is bukkanhat az, aki időt szán a tanulmányozásukra. A koraújkor történetíróinak műveit a nagyobb megyei levéltárakban, könyvtárakban forgathatja a kutató, de nagyszázalékukat már a Magyar Elektronikus Könyvtárban, valamint a Pécsi Tudományegyetem Könyvtárának digitális könyvtárában, a KlimoTheca-ban is elérheti. Ebben az esetben is igaz, hogy az elektronikus használat során természetesen a keresés is könnyebb. Forrásként használhatóak még a szintén levéltárakban őrzött összeírások, pl. a Levéltári Portálon használható Urbaria et Conscriptiones, ami a 16–19. századra vonatkozóan tartalmaz úrbéri és egyéb összeírásokat, jegyzőkönyveket, különböző megyei és városi iratokat. A magyarországi levéltárakban külön őrzik az egyes családokra vonatkozó iratanyagokat, családi levéltárakat. Ezekről – az általában már a levéltárak oldalain elérhetővé tett – fondjegyzékekből is tájékozódhatunk.
A kutatás lezárása
Amikor már kellő anyag áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy munkánkat megírjuk, célszerű leszármazási táblákat, családfákat készítenünk. A leszármazási táblák egy személy vagy egy házaspár leszármazottjait mutatják be, felülről lefelé haladva, míg a családfák az őstől indulnak és alulról felfelé, levelekként ábrázolják az utódokat. A megszerzett adatok birtokában különféle családfák, leszármazási táblák megrajzolására van lehetőség, ezekhez érdemes a számtalan, interneten található program segítségül hívása. Az alábbiakban megtekinthető néhány példa a család tagjainak ábrázolására.
A Báthory család leszármazási táblája
Forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/kepek/bathory-csaladfa.png
A Choron család leszármazási táblája
Forrás: http://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2011/06/damjanovics-bence-egy-...
A Rákóczi család családfája
Amennyiben a családtörténeti kutatás gazdasági adatokat is a felszínre hoz, érdemes a vizsgálódásokat a családi birtokokra is kiterjeszteni, mivel újabb adatokkal gazdagíthatja a már meglévő anyagot, és a birtokok alapján térkép is készíthető. Természetesen ezek nélkül is kiváló genealógiai munka készíthető. Olyan családok esetében, melyeknek országos tisztségeket betöltő tagjai is voltak, a tisztségeket bemutató táblázat is megalkotható. Természetesen ábrák nélkül is lehet értékes munkát alkotni, ugyanakkor mindenképpen hozzájárulnak a genealógiai munka színesítéséhez.
Bár az internetes kutatás energiát és időt spórol meg a kutatónak, mégis érdemes ellátogatni a könyvtárakba, levéltárakba, hiszen előfordulhat, hogy a kutató figyelmét elkerüli egy-egy felhasználható anyag, így például bírósági jegyzőkönyvek, melyről a tapasztalt levéltáros bizonyosan tájékoztatná. Ráadásul a levéltárakban őrzött anyagoknak csupán kis mennyiségét digitalizálták, tehát egy teljes család vagy személy története csak speciális esetben rekonstruálható csupán az internetes lehetőségek felhasználásával. Az intézményekben a kutatónak arra is lehetősége nyílik, hogy személyesen megtekintse a dokumentumokat, és ez olyan élmény, ami semmivel nem pótolható.
Bárki, aki genealógiai kutatásokba kezd – legyen szó akár saját családjáról, akár egy történelmi famíliáról –, a köz javát is szolgálja, hiszen a talán már elfeledett vagy még nem kutatott dokumentumok felhasználása olyan eredményeket hozhat, amelyek a magyar történelem gazdagításához is hozzájárulnak.
Felhasznált és ajánlott irodalom
Szakirodalom
Források
Folyóiratok
Internetes oldalak
CD-ROM-ok, DVD-ROM-ok