Kéri Katalin:
Hölgyek napernyővel
Nők a dualizmus kori Magyarországon, 1867–1914
Pro Pannonia, Pécs, 2008. 222 p.
Napjaink könyvdömpingjében az olvasó talán először önkéntelenül is a számára legérdekesebb tartalmat sugalló könyvért nyúl. Előfordul, hogy csalódik, mert a figyelemfelkeltő borító mögött nem a várt tartalmat találja, hanem az általa értékesnek tartott munkát szürke, jellegtelen kivitelű kötet rejti. A Pécsi Tudományegyetem tanárának, Kéri Katalinnak a munkájánál azonban harmóniában van a „külcsín és a belbecs”.Sőt, többet is kap az olvasó, mint amit a cím ígér: nemcsak a magyarországi hosszú 19. századi nőtörténetbe pillanthat be, hanem tág horizontról szemlélheti témát, megismerheti a kutatás tematikájának sokszínűségét és változását, a feltárást segítő, főként nyomtatásban is megjelent külföldi és hazai irodalom jelentős részét, külön figyelmet szentelve a sajtónak. A szerző egy fejezetet szánt a korabeli nőképet meghatározó biológiai tulajdonságokat és lelki jellemzőket, az asszonyi hivatást tárgyaló írások bemutatásának. Érdekesek azok az illusztrációk és információk, amelyek bemutatják, hogy miként látták a nőket a karikaturisták és a külföldi utazók. Talán ma már nem lennének túl esélyesek az akkori szépségversenyek győztesei, akik koruk nőideálját és talán a független, önálló, öntudatos személyiséget testesítették meg – vagy mégis?
Ez utóbbi jellemvonásokat felerősítő emancipációs törekvéseket hosszabban is részletezi Kéri Katalin, európai szemszögből közelítve a hazai történésekhez. Bemutatja és röviden elemzi a nemek statisztikai statisztikai arányának változását. Mielőtt az emancipációról szólna, tisztázza az alapfogalmakat, majd alapos kutatóként a küzdelmek korszakolási problémáit foglalja össze, néhány jogtudós munkájára, illetve törvényre hivatkozva röviden vázolja a nők jogi helyzetét, valamint külföldi példákat is felsorakoztatva kissé hosszabban részletezi a politikai jogaikat és az azzal való élést.
A magyar országos nőegyletekről szóló fejezet is nemzetközi példák bemutatásával indul és helyi (pécsi) egyletismertetéssel zárul. Az 1904-ben alakult Feministák Egyesületének a Magyar Országos Levéltárban őrzött tekintélyes iratanyagára bár utal a szerző, összefoglalásához azonban inkább a feldolgozott irodalmat választja forrásul.
A lánynevelés kapcsán a műveltségi, oktatási viszonyokat statisztikai szempontból közelíti meg Kéri Katalin, majd a nevelésről kialakult meghatározó véleményeket gyűjti csokorba. Ezek főként azt a nézetet erősítették, hogy a legfontosabb a házassági és anyai kötelességekre való felkészülés. Ez természeten nem zárta ki az iskolázottsági szint emelését. Az 1868-as törvény értelmében a lányok már továbbfolytathatták tanulmányaikat a polgári iskolákban és a tanítóképezdében, ill. lánynevelő intézetekben is. A lánygimnázium ügye azonban vihart kavart a lapok hasábjain. A támogatók, a nemnek megfelelő oktatást szorgalmazók mellett sok volt az élcelődő, illetve a tradicionális családmodell felbomlásától tartó, akár állását is féltő férfi. A Zöldfa utcai gimnáziumban végül 1900-tól érettségizhettek lányok is, akiktől azonban továbbra is elvárták a háztartás vezetését és a gyermeknevelést. Mikszáth a lányok tanulásának okára a tudásvágy mellett egy másik tényezőre is rámutatott: „A régi jó magyar társadalom megváltozott, a középosztály elszegényedett. A kisasszonyoknak is szükséges valami kenyérkereseti pálya után látni. A telefon, a posta, a távirda, a tanítóság, a hol elhelyezhetők, már nem mutatkoznak elegendőnek – a magasabb pályákat is meg kell előttök nyitni. Lesznek ezentúl doktorok, mérnökök, fizikusok…” Mindezek megvalósulásához azonban előbb felvételt kellett nyerniük az egyetemeknek azokra a karaira, amelyekre beengedték a nőket is. Az első magyar női egyetemi hallgató, Glücklich Vilma tanítónő a Budapesti Tudományegyetem matematika–fizika szakára iratkozott be. Kéri Katalin a jogász, orvos, tudós, feltaláló nőkről való magyar közvélekedés mellett a sajtó és a szakirodalom tükrében átfogó képet nyújt az európai helyzetről is, felhívja a figyelmet a MOL őrizetében lévő cikkgyűjteményre.
A képzettség szintjének növekedése megsokszorozta a női munkavállalók számát is. A cselédek, nevelőnők és mezőgazdaságban, iparban munkát vállalók mellett mind többen dolgoztak még alacsony bérért is a kialakuló szolgáltatásban és értelmiségi pályákon. A szerző a statisztikát alapul véve elemzi a századvég főbb jellemzőit, ismerteti a női munkáról főleg a sajtóban megosztott véleményeket. A munkavégzés lehetősége mellett annak árnyoldalai közül is felvillan pl. az alacsony bér ellen, illetve az egészségvédelemért folytatott küzdelem.
A „nő hivatásában” mindig kiemelkedő szerepet tölt be a feleség-háziasszonyság-anyaság hármas feladatkör. A vizsgált időszakban a lányok célja a tanulás mellett is az maradt, hogy jól menjenek férjhez és szép családjuk legyen. Ideális anyaként állították az újságok is példaképnek a lányok elé a híres nőket. A gyermekneveléshez mind több szakkönyv jelent meg, a jogszabályokkal pedig igyekeztek gátat vetni a magzatelhajtásnak és a gyermekbántalmazásnak.
A háziasszonyi teendők mindennapos feladatait naplók, háztartási könyvek, levelek, újságcikkek, kalendáriumok, naptárak, praktikus tanácsokat adó brosúrák, recept- és tanácsadó könyvek, reklámok segítségével lehetne feltárni. Erre az érdekes kutatásra éppen úgy inspirál az áttekintő összefoglaló fejezet, mint a szabadidős tevékenységek és a divat alaposabb feltárására.
Kéri Katalin komoly kutatáson alapuló, figyelemfelkeltő, ismeretterjesztő munkáját bizonyára sokan forgatják majd szívesen. A kötet szerkezete, tipográfiája, a szöveget megtörő-kiegészítő érdekes képek, a tanári-tudósi alapossággal elkészített lábjegyzetek, a felhasznált irodalom és forrásjegyzék követendő minta és példa lehet a diákok, hallgatók számára is, hiszen a téma lokális vagy korabeli forrásokon alapuló feltárása még nagy lehetőségeket rejt magában!
Kujbusné Mecsei Éva
