Egy falukönyvről

Egy falukönyvről

Balsa története (Szerk.: Kiss Zoltán). Nyíregyháza, 2011.

Május 20-án mutatták be a Balsa múltjáról szóló kötetet, amelyet a szerkesztő, Kiss Zoltán műfajilag falukönyv-nek nevezett. A könyvben jól megférnek egymás mellett a különböző típusú írások: így a falu történetét régészeti és levéltári források alapján bemutató tanulmányok, a visszaemlékezések alapján felgöngyölített régi hétköznapokról szóló esszék, gyülekezeti tagok írásai a helyi egyházakról, valamint a szépirodalmi munkák.

Tompa György és Pintye Gábor régészek Balsa területének népeit régészeti emlékek segítségével mutatják be. A helység már a legrégebbi időktől fogva lakott volt, hiszen a Tisza vonzó körülményeket teremtett a letelepedéshez, ráadásul a folyó itt lelassul és elég sekély az átkeléshez. A régészek felhasználták a már korábban végzett ásatások eredményeit és maguk is bejárták a terepet, így gazdag leletanyag állt rendelkezésükre.

Az írott forrásokkal dokumentálható időszaktól a második világháborúig Bánszki Hajnalka levéltáros eredeti iratok, korabeli statisztikák és adattárak felhasználásával ad áttekintést a falu történetéről. Sajnos igen szegényes a faluról fennmaradt írásos emlékek köre, de a nagyobb igazgatási egységek, mint egyes nemesi levéltárak, a sárospataki uradalom és Szabolcs vármegye iratanyaga segítik a kutatást. Nem vagyunk szerencsés helyzetben a 20. századi történelem feltérképezésénél sem, mivel a második világháború alatt a falu irattára megsemmisült. A fennmaradt források alapján egy, a vármegye és az egykori uradalom peremén lévő kis falu élete bontakozik ki előttünk, amelynek történelme, akárcsak az ország történelme a pusztulás és a gyarapodás váltakozó évtizedeiből tevődik össze.

Személyesebb hangvételű írások születtek a falu szülötteinek tollából. Berei Sándor - aki a könyv lektorálását is elvégezte - az utca- és az egykori dűlőneveket gyűjtötte össze. Fontos lenyomatai a kornak és a közösségnek a közterületek és külterületek már elfelejtett elnevezései, amelyek felélesztése a kollektív emlékezet fenntartásával erősítheti a kötődést a szülőhelyhez. Lukács Jánosné tanárnő a balsai emberek háború utáni mindennapjairól írt, amely sajátos eleme a könyvnek. Sajnos a szerző nem sokkal a könyv kiadása előtt elhunyt, a korrektúrát így a szerkesztő igyekezett ellátni.

A szerkesztő, Kiss Zoltán a falu érdekességeinek bemutatására vállalkozott az iskoláról, az egykori hídról, a kisvasútról és a templomokról szóló fejezetekben. Ezek mind a falu jellegzetességei, a szebb napok mementói. A lerombolt híd a falu szimbóluma, a lakosság vágyakozásának évszázados tárgya. A híd ugyanis 1929-ben épült, de már az 1870-es évekből maradtak fent utalások beadványokra, amelyekben megépítését kérték. 1944-ben aztán a háborús pusztítás áldozatául esett a templomokkal és a falu számos házával együtt és máig nem állították helyre. A hídhoz hasonló emblematikus és legújabbkori történelmében tragikus szerepe van a balsai kisvasútnak, amelyet valaha a vidéken élő gazdák megsegítésére építettek. Vasúton el lehetett jutni Nyíregyházára, a másik irányba pedig a Bodrogközi Vasútra átszállva a szomszéd megyébe. Sajnos a híd lerombolása után már a vasút sem megy át a szomszéd megyébe és egy néhány éve a személyszállítást is leállították a vonalon. Az iskola története is hasonlóan szomorú, hiszen ma már nincsen saját általános iskolája a falunak, a balsai gyerekek Gávavencsellőn tanulnak.

Az egyes felekezetekről és templomaikról Papp Éva, ifj. Körtvélyessy László és Fekete Józsefné írtak. Ma mindhárom gyülekezet jól megfér egymás mellett, de egyik sem számlál annyi tagot, hogy saját papot tudjon tartani. A falu büszkesége a református és a görög katolikus templom épülete és rendezett kis kertje. A római katolikusok csak a második világháború után alapítottak önálló gyülekezetet. Arányaiban ugyan sokat változott a lakosság vallási összetétele, de ezen kívül nem sok vallás fordult itt elő.

A könyvbe aktualitások is bekerültek: polgármesteri beszámoló és különféle táblázatok, statisztikák, amelyek segítségével a történelmi áttekintés után képet kaphatunk a falu jelenkori hétköznapjairól, küzdelmeiről.

A gazdag történelem és kultúra értékes szeletét képezik a falubeli népmesék, amelyek közül néhánynak a kötet is helyet biztosított. A falu szülötteinek szépirodalmi írásai, festményei és fényképei pedig arról tanúskodnak, hogy a Tisza-parti táj, a rendezett utcák és a hely szelleme milyen inspiráló erővel bír a művészi hajlammal megáldottakra.

A kötet gazdagon illusztrált: térképek, a faluról készült grafikák, festmények mellett számtalan magántulajdonban vagy a Jósa András Múzeum gyűjteményében lévő fotó, kép is helyet kapott, amelyek a leírtakat élővé teszik az olvasó számára.

A tartalmi és műfaji sokszínűség is igazolja a szerkesztő célját, hiszen olyan könyvvel kívánta a falubelieket megajándékozni, amelyet újra és újra elő lehet venni, egy-egy fejezetet elolvasni, elmélkedni és visszaemlékezni. De ajánlom nemcsak a balsaiaknak, hanem másoknak is, akik szeretnék megismerni egy szabolcsi falu sorsát és szabad szemmel is látható változásait a történelem sodrában.

Bánszki Hajnalka

Belépés

CAPTCHA
A kérdés azt vizsgálja, hogy valós látogató, vagy robot szeretné az űrlapot beküldeni.
5 + 8 =
A fenti művelet eredményét kell beírni. Pl.: 1+3 esetén 4-et.